Adatközponti infrastruktúra tervezés

A koncepcióterv változatokban gondolkodik: mekkora kapacitás, milyen redundancia, milyen hűtési elv, és mindez milyen beruházási és üzemeltetési költséggel jár. Ez a döntés-előkészítés fázisa. Az engedélyezési terv abból a szempontból dolgozza ki a megoldást, amit a hatósági eljárás megkövetel. A kiviteli terv az a részletezettségű dokumentáció, amelyből ténylegesen építeni lehet: méretezett berendezések, nyomvonalak, csomóponti részletek, kapcsolási rajzok. A három egymásra épül — kiviteli tervet elfogadott koncepció nélkül készíteni a leggyakoribb forrása a projekt közbeni átárazásnak.

Jellemzően a következőket: műszaki leírás szakterületenként, méretezési számítások és kapacitásterv, egyvonalas villamos kapcsolási rajzok, hűtési séma és — ahol indokolt — CFD-szimuláció eredménye, rack-elrendezési és nyomvonalrajzok, berendezés- és anyagjegyzék, tenderdokumentáció a kivitelezés árazásához, valamint commissioning terv az üzembe helyezéshez. A projekt lezárásaként megvalósulási (D-terv) dokumentáció készül, amely a ténylegesen megépült állapotot rögzíti. Ez utóbbi az, amit a legtöbb helyen elhagynak — és amit minden későbbi bővítésnél hiányolni fognak.

A tervezési szakasz hossza elsősorban a döntési fázisoktól függ, nem a rajzolástól. Egy néhány rackes szerverterem koncepciótól kiviteli tervig jellemzően néhány hét alatt végigvihető. Egy több tűzszakaszos, több szakterületet érintő adatközponti projekt ennél lényegesen hosszabb: a koncepcióváltozatok kiértékelése, a hatósági egyeztetés és a szakterületek közötti összehangolás adja az idő nagyobb részét. A reális tervezés az igényfelméréssel kezdődik — ebből adunk ütemtervet, mielőtt bármilyen határidőt vállalnánk.

A kapacitástervezés három számot állít párba: a mai tényleges terhelést, a belátható növekedést, és azt a maximumot, amit az infrastruktúra kiszolgálni képes. A kiindulás a rackenkénti teljesítménysűrűség és annak eloszlása — nem az összegzett kW, mert a forró pontok mindig lokálisak.

Tartalékból inkább bővíthetőséget javaslunk tervezni, mint feleslegesen kiépített kapacitást: úgy méretezni a betáplálást, a nyomvonalakat és a helyigényt, hogy a következő lépés hozzáadás legyen, ne átépítés. A rosszul elköltött tartalék drágább, mint a hiánya — a bővíthetetlen rendszer viszont a legdrágább.

A Tier-besorolás azt fejezi ki, milyen mértékben tűri a létesítmény a karbantartást és a meghibásodást. Tervezési szempontból a lényeg két fogalom: a concurrent maintainability azt jelenti, hogy bármelyik elem karbantartható szolgáltatáskiesés nélkül, a fault tolerance pedig azt, hogy egy váratlan hiba sem okoz kiesést. Ezekből következik az útvonalak száma, a redundancia szintje és az, hogy az egyes ágak mennyire függetlenek. Fontos: a formális Tier-minősítés külön eljárás a minősítő szervezetnél — a tervezés ehhez igazítható, de a besorolást nem a tervező adja ki.

Az EN 50600 európai szabványcsalád adatközpontok létesítményeire és infrastruktúrájára vonatkozik, és a Tier-logikához hasonló rendelkezésre állási osztályokat használ. A Tier-besorolásnál szélesebb kört fed le: az épületszerkezettől a villamos ellátáson, a hűtésen, a kábelezésen és a fizikai biztonságon át az üzemeltetési és energiahatékonysági szempontokig. A gyakorlatban jó közös nyelvet ad a megrendelő, a tervező és a kivitelező között — az elvárt szintet konkrét műszaki követelményekké fordítja, ahelyett hogy „magas rendelkezésre állást” kellene értelmezni.

Akkor, amikor a hűtés összesített teljesítménye nem elég bizonyíték. Jellemzően három esetben: magas vagy egyenetlen teljesítménysűrűségnél, ahol forró pontok kialakulása várható; élő környezet átalakításánál, ahol a meglévő légáramlást nem szabad elrontani; valamint részterhelésű üzem tervezésénél, mert a rendszerek jelentős része névleges terhelésen jól működik, 40–60 százalékon viszont már nem. Kis, homogén szervertermeknél általában nem indokolt — ott a folyosókialakítás és a vakpanelezés következetes végigvitele többet ér.

A tervezési díjat néhány jól körülhatárolható tényező mozgatja: a létesítmény mérete és kapacitása, a megcélzott rendelkezésre állási szint, hány szakterületre terjed ki a megbízás, zöldmezős beruházásról vagy élő környezetben végzett korszerűsítésről van-e szó, kell-e hatósági engedélyezési eljárás, és része-e a feladatnak a tenderdokumentáció, a CFD-szimuláció vagy a commissioning terv. Az élő környezetben végzett tervezés minden esetben többletmunka, mert a felmérés és az ütemezés is a működő üzemhez igazodik. Konkrét ajánlatot igényfelmérés után adunk.