Adatközponti rackszekrények és rack infrastruktúra

A méretezés a kiszolgálandó eszközök magasságából (U), mélységéből, súlyából és hőleadásából indul, nem a rendelkezésre álló helyből. Összeadjuk a beépítendő eszközök U-igényét, majd jellemzően 20–30% tartalékot hagyunk a következő bővítésre. Szervertermi környezetben 18–24U, adatközpontban 42–47U a tipikus választás. A szélesség 600 mm, nagy kábelsűrűség esetén 800 mm; a mélységet a leghosszabb szerver és a hátsó kábelezés együtt határozza meg.

Az U a rack unit rövidítése, egy szabványos beépítési egység: 1U = 44,45 mm (1,75 coll). A 42U tehát körülbelül 1,87 m hasznos beépíthető magasságot jelent – a szekrény külső magassága ennél nagyobb, jellemzően 2 m körüli a talpazattal és a tetővel együtt. A 42U az adatközponti standard; a 47U ott jön szóba, ahol a belmagasság engedi és a kapacitás a szűk keresztmetszet.

Ez nem a szekrény, hanem a hűtési koncepció kérdése. Hagyományos, passzív hűtésű gépteremben jellemzően 3–5 kW/rack a fenntartható szint. Hideg-meleg folyosó containmenttel 10–15 kW is kezelhető, in-row vagy hátsó ajtós hűtéssel ennél lényegesen több. AI és HPC környezetben, ahol a rackterhelés jóval magasabb, folyadékhűtés-kész kialakítás szükséges, megerősített terhelhetőséggel és kábelnyomvonalakkal.

Fali rackot 6–12U-ig, kis eszközszámnál és korlátozott helyen érdemes választani – tipikusan hálózati aktív eszközökhöz, edge helyszínekre vagy irodai gépszobába. Álló szekrényre akkor van szükség, ha szervereket vagy tárolórendszereket építünk be, ha a súly meghaladja a fali rögzítés terhelhetőségét, vagy ha reális a későbbi bővítés. Határesetben az álló, félmagas kivitel a biztonságosabb döntés.

Jellemzően 8–10 kW/rack teljesítménysűrűség felett, illetve akkor, ha a meleg és a hideg levegő keveredése miatt a hűtés hatásfoka mérhetően romlik. A tünetek felismerhetők: rackok tetején jelentkező hőcsúcsok, ingadozó belépő levegőhőmérséklet, indokolatlanul alacsony hűtési belépő beállítás. Containmenttel ugyanazzal a hűtőkapacitással nagyobb rackterhelés kezelhető, és a PUE is javul.

Három szempont dönt: a fázisszám és a teljesítmény, a betáplálás redundanciája (A/B oldal), valamint a mérési igény. Ahol távoli üzemeltetés vagy kapacitástervezés is cél, monitorozott PDU-t javasolunk; ahol egyedi kimenetek távoli újraindítására is szükség lehet, kimenet-szintű kapcsolható kivitelt. Mérés nélküli PDU-val a rack tényleges terhelése nem tervezhető és nem auditálható.

A 600 mm mély szekrény hálózati eszközökhöz és sekély szerverekhez elegendő. Szerverekhez jellemzően 800 vagy 1000 mm szükséges: a mélységet a leghosszabb beépítendő eszköz, a hátsó kábelezés és a csatlakozók helyigénye együtt adja ki. Ha a hátsó ajtó nem zárható rendesen a kábelek miatt, a szekrény túl sekély – ez közvetlenül rontja a légáramlást is.

Helyszíni felméréssel és kapacitásigény-egyeztetéssel kezdünk: milyen eszközpark kerül be, milyen bővítés várható, mekkora a rendelkezésre álló hely és hűtőkapacitás. Ezt követi a rackkiosztási, hűtési és tápellátási koncepció, majd a konkrét berendezéslista és a fázisolt kivitelezési terv. Élő géptérben a telepítést és a bontást ütemezve végezzük, minimális leállással.